FÁY András ,,a haza mindenese”, iskolánk névadója
Fáy András író, zeneszerző, kritikus, színházigazgató a híres fóti szüretek házigazdája.
A Fáy-család címerének pajzsán piros mentés magyar vitéz mellett pompás fehér paripa ágaskodik. A muhi pusztai ütközet (1241) egy fájdalmas, de dicső pillanatát látjuk magunk előtt. A székely eredetű, derék Rugacs vitéz fiai Don és Barnabás úgy mentik meg a futó IV. Bélát, hogy egyikük saját lovát adja oda, míg maguk a holttestek között várják a mongol hadak elvonulását. A király ezért 1243-ban hűségüket Abaúj vármegye Fáj nevű földjének odaajándékozásával jutalmazta meg. Don fia, Orbán már 1292-ben Fáynak nevezte magát.
A család egyik ága a XVI. században Pest vármegyébe költözik. Ebből az ágból született Fáy András 1786-ban Kohányon, apja Fáy László birtokán. Gyermekéveit anyja, Szemere Krisztina gálszécsi kastélyában tölti. Sárospataki és pozsonyi iskoláztatás után Pesten lesz joggyakornok 1810-ben. Majd nyolc éven át a Váci járás szolgabírája lesz.
Ezután a gombai birtokon gazdálkodik.1823-ban Pestre teszi át otthonát, itt unokabátyja Szemere Pál vezeti be az írók társaságába. Megszületnek első művei, Bokréta, Friss bokréta címmel. Első novellája a Különös testamentum. Osztatlan népszerűségét azonban meséi, tanulságos fabulái hozzák meg számára.1827-ben született A két Báthory című drámája.1832-ben jelent meg a Bélteky ház című társadalmi regénye, amelyben Széchenyi eszméinek művészi megjelenítésével találkozhatunk.
Széchenyi legodaadóbb híve, az Akadémia, a Kisfaludy Társaság, a Nemzeti Kaszinó legtöbb munkával járó tisztségeit viseli. A Budai Színház igazgatója, országgyűlési képviselő, részt vett a Védegylet alapításában.
Legnevezetesebb gyakorlati alkotása az Első Hazai Takarékpénztár, amely 1840-ben kezdte meg működését. Az 1848-as forradalom határkövet képez Fáy életében. A világosi katasztrófa híre Pesten éri Fáyt. A „haza mindenese” 1853 és 1864 között éli másodvirágzását, ugyanis ekkorra tehető irodalmi munkásságának második szakasza. Ekkor jelennek meg regényei, pl. a Szunyogfalviak, kisebb elbeszélései, a Szép Katinka, avagy a szívnek tévelyei. Visszatért egy kedves témához, a neveléshez, Nőnevelés, az Oskola és házi növendékélet. Utolsó művei közé tartozik Az elszegényedések című, amelyben az árva -és lelencházak felállításával foglalkozik.
Halála 1864-ben következik be, amelynek hírét a Koszorú c. lap is hozza.
Fáy még életében így vallott működéséről:
„Használni! Vala éltem minden törekvése!
Mindig jót akart, a jóért fáradozott, ezt véssék sírom kövére!”
Fáy András és Fót
Fáy 1832-ben vásárolt szőlőt Vörösmartyval és Ferenczy István szobrásszal együtt Fóton, akiktől később megváltotta a földeket. Ugyanebben az évben veszi feleségül a fóti származású Sziráki Zsuzsikát is.
A szőlő a település északkeleti részén feküdt és pompás kilátást nyújtott nemcsak a szemben fekvő Fótra, hanem a budai hegyekre, a Dunára, balról pedig a Rákos síkjára. Fáy esztendőről esztendőre ide hívta a barátait, ismerőseit. Ettől kezdve Fót, az írók, költők találkozóhelyévé vált egészen 1848-ig.
A leghíresebb szüret az 1842. évi volt, amikor is Vörösmarty Mihály megírta a híres Fóti dalt, amivel aztán Fót bevonult az irodalomtörténetbe. Vörösmarty elvonult a szüretelők, mulatozók zajától, s eredetileg a Fáy-kunyhóban írta meg a híres bordalt. Ezt a kunyhót mi Vörösmarty-kunyhónak ismerjük, pedig Fáy magának és nejének építtette abból a célból, hogy a szüreti mulatságok végeztével oda menjenek lepihenni.
A fóti szüreteket ez a költemény tette híressé. Később Fáy zenét is komponált hozzá. Szemlér Mihály egy képet is készített, amely megörökíti azt a jelenetet, ahogyan Vörösmarty elszavalja költeményét.
Iskolánk 2001-ben vette fel Fáy András nevét. Legyünk erre büszkék, hiszen névadónk a reformkor egyik legnagyobb szervezőmunkása volt.
/ A Fáy Andrásról szóló teljes szöveg megtalálható a Fóti Arcképcsarnok c. kiadványban. Megjelent 2006., a szócikket szerkesztette és írta Praszna Éva. /
