2025
A hetedik évfolyamunkkal Erdélybe utaztunk a Határtalanul pályázat keretében. Az utazás célja az volt, hogy új élményekkel gazdagodjunk, miközben felfedezzük Erdély történelmét és kultúráját. Útközben adományokat is vittünk a dévai Szent Ferenc Alapítvány által fenntartott gyermekotthon lakóinak. Kora reggel, hat órakor indultunk útnak a Fóti Fáy András Általános Iskola elől, busszal vágtunk neki a kalandnak. Dél körül léptük át Erdély határát.
Az első napunk Nagyváradon kezdődött, ahol városnézés során megcsodáltuk az állami színházat, valamint számos gyönyörű épületet és nevezetességet. A Királyhágón tartott fotószünet során lenyűgöző panoráma tárult elénk – mintha egy képeslap elevenedett volna meg. Estefelé Körösfőre érkeztünk, ahol megtekintettük a híres, négy fiatornyos zsindelytetős református templomot. A nap végén Torockón szálltunk meg – szobánk ablakából csodálatos kilátás nyílt a Székelykőre.
Másnap reggel a h
íres Tordai sóbánya felfedezésével kezdtük a napot. A föld alatti labirintus egyértelműen sokak kedvencévé vált, hiszen nemcsak lenyűgöző látványt nyújtott, de lehetett golfozni, biliárdozni, sőt még csónakázni is. Ezután Kolozsváron folytattuk a napot, ahol körbejártuk a belvárost, megnéztük a Szent Mihály-templomot, Mátyás király szobrát, valamint szülőházát is. A nap zárásaként a Tordai-hasadékhoz kirándultunk – bár nem tudtuk teljesen bejárni a tömegtől, a látvány így is lenyűgöző volt.
A harmadik napon elbúcsúztunk első szállásunktól, és a torockói Néprajzi Múzeumban kezdtük a programot. Ezután a Nagyenyedi Kollégiumot látogattuk meg, ahol Jókai Mór A nagyenyedi két fűzfa című regénye is játszódik – a helyszín különleges hangulata szinte életre keltette az irodalmi világot. Délután Gyulafehérváron sétáltunk, majd Magyarigenen megtekintettük az 1848–49-es forradalom áldozatainak tömegsírját és az ottani barokk templomot. Napunkat Fertőgyógyon zártuk, ahol a meleg vizű vízeséshez is elsétáltunk.
Negyedik napunkon először a lenyűgöző Vajdahunyad várához látogattunk el – nem véletlenül nevezik Erdély várai közül a legimpozánsabbnak. Innen Dévára utaztunk, ahol átadtuk adományainkat a gyermekotthonban, majd meghallgattunk egy ott élő lány megható beszámolóját. Ezután következett a Dévai vár megmászása – a felvonó meghibásodása miatt gyalog kellett feljutnunk, ami ugyan fárasztó volt, de a csúcsról nyíló kilátás minden lépést megért. A nap zárásaként kaptunk egy kis vásárlási lehetőséget is egy bevásárlóközpontban.
Az utolsó, ötödik napon reggel elhagytuk a szállásunkat, és Máriaradnára indultunk, ahol a bazilikát tekintettük meg. Hazafelé még megálltunk Aradon, ahol városnézés keretében megnéztük a Szabadság-szobrot és a főteret. Magyarországra késő délután, öt óra körül érkeztünk vissza – élményekkel és emlékekkel tele.
